Kapcsolatban magányosan?

Edit és férje kávét kortyolgatva ülnek reggel a konyhában, és újságot olvasnak, miközben a napfény bevilágít az ablakon. Idillikus kép. Azonban Edit számára ez a harmónia csak illúzió. Minden egyes alkalommal, mikor a nő tesz egy megjegyzést arra, amit az újságban olvasott, férje barátságosan válaszol, de valójában azt gondolja, nem érdekli, amit mond.

„Néha azt érzem, nem tudok a közelébe férkőzni, és a valójában két külön világban élünk. Már nem tudok beszélni neki azokról a dolgokról, amik érdekelnek, például az irodalomról, vagy az érzelmekről.” - mondja a feleség. Edit úgy érzi, hiányzik valami, egyszóval magányos.

Noha Edit még nem tudja, miről is beszél, az elhagyatottság érzése elég gyakori emóció egy kiüresedett kapcsolatban. És, mivel ezt az állapotot a fizikai közelség és az érzelmi intimitás hiánya okozza, hatására magas fokú elszigetelődés és lehangoltság alakul ki. Bár már megtörtént, nehezen látjuk be, hogy egyedül maradtunk. A „Lelki társ” mítoszában bízva elhitetjük magunkkal, hogy a magányosság pusztán a kapcsolat megromlását jelzi, és a folyamat még visszafordítható.

Magányosan születünk?
Valójában, a párkapcsolati magányosság okai hihetetlenül sokfélék lehetnek. „ A párok elhidegülhetnek egymástól összeférhetetlenségből, hűtlenség miatt, vagy a karriercélok eltérő irányából fakadóan.” – állítja John Cacioppo, a Chicago-i Egyetem viselkedést kutató intézetének vezetője. Cacioppo kutatási bebizonyították, hogy örökletes genetikai hajlam vezethet a magány kialakulásához. „Ez nem azt jelenti, hogy eleve magányosnak születünk, vagy erre a sorsra lennék ítélve, de vannak olyan emberek, akiknek az átlagosnál erősebb a hajlama az elszigetelődésre” – magyarázza a szakértő. „Az ilyen típusú személyek nem képesek annyira megnyílni a másik előtt, és kevésbé tudják kontrollálni az érzelmeiket, ez pedig azt eredményezheti, hogy nem fognak tudni jól működő kapcsolatokat kialakítani és fenntartani másokkal.

Falak magunk körül
Dávid 39 éves és jelenleg egyedül él, egész életét végigkísérte a társtalanság. „A kapcsolataim első pár hónapjában magával ragadott a romantika és az intimitás, de aztán visszakoztam az egésztől.” – magyarázza. Ez persze vitákhoz vezetett, végül elkerülhetetlenül vége szakadt. A kommunikáció visszafejlődése a leggyakoribb oka az elmagányosodásnak. Ez fokozatosan megy végbe, egy apró félreértéssel kezdődik, míg az egyik fél visszavonulót nem fúj, és lassan elkezdi építeni a falat maga köré.