Itt a nyár és vele a jó idő, amikor is sokan automatikusan nyúlnak a borotváért, még azok is, akiket a hűvösebb hónapok alatt hidegen hagyott a szőrtelenítés. Talán semmi sem olyan személyes, mint a testünket borító szőrzet és az, hogy mit csinálunk vele, és mégis, akár politikai üzenete is lehet neki. Bár az elmúlt évtizedben kezdjük megszokni a látványát, sokan még mindig az ápolatlansággal kötik össze azt, aki nem csupaszítja le a bőrét. De vajon a patriarchális társadalom koholmánya a szőrtelen női test, esetleg van egészségügyi haszna vagy csak személyes preferencia az egész?
Kis szőrténelem
Volt idő, amikor egy kósza szőrszálat sem bírtam elviselni magamon. De ahogy idősödöm (és azért az elmúlt évek négy fal között töltött hónapjai is közrejátszanak ebben), már egyáltalán nem tulajdonítok akkora jelentőséget neki, mint korábban.
Elhatároztam, hogy nem borotválom le a hónaljszőröm nyáron, pedig baromira parázok, hogy kivet magából a társadalom. A lábamon és az intim területen nem merem meghagyni, de a hónalj kezd elfogadottabbá válni. Vicces, hogy ez a nyolcvanas években még teljesen oké volt itthon, most meg kábé igénytelen, ha szőrös vagyok valahol.
magyarázza Edina barátnőm..
Tényleg érdekes, mivel a női testszőrhöz való hozzáállás ugyanúgy változott az idők során, mint mondjuk a testsúlyhoz. Már az őskorban is borotválkoztak az őseink, éles kagyló- és cápafogat, illetve éles kődarabokat használva erre. Kutatók szerint azonban ennek még inkább biztonsági, mintsem esztétikai okai lehettek: a csupasz bőrfelület ugyanis nem akadt bele semmibe, és megragadni is nehezebb volt. Egyiptomban különböző cukorból, mézből és viaszból előállított keverékkel szőrtelenítettek. Érdekesség, hogy a szemöldökükön kívül mindent leszedtek, még a hajukat is, mert úgy tartották, hogy ez a tisztaságot és szépséget jelenti. A Római Birodalomban szintén a tisztaságot jelképezte, de csupán a nemes nők körében, a férfiaknak nem kellett csupaszkodni. Érdekesség, hogy a fanszőrt civilizálatlannak tartották, így azonnal meg kellett szabadulni tőle, amint kezdett serkenni. I. Erzsébet angol királynő honosította meg az arcszőrzet, azaz a szemöldök gondozását és a bajusz eltávolítását, de a láb– és fanszőr maradhatott. Ekkor terjedt el az a módszer is, amivel az arcukat szerették volna hosszabbítani a hölgyek, miszerint a hajuk homlokuk fölötti részét egy tenyérnyi helyen leborotválták. Aztán a huszadik század elején létrejött a legnagyobb borotvamárka, a Gilette, akik megalkották az első, kifejezetten nők számára készített eszközt és 1915-ben már egy anti-hónaljszőr kampánnyal jelentkeztek.
Ebben hirdették, hogy „a finom úrihölgyek számára elengedhetetlen a csupasz hónalj, hogy ne jöjjenek kellemetlen helyzetbe.” Ekkoriban kezdtek divatba jönni az ujjatlan ruhadarabok, ezért valóban illetlenségnek számított idegen szemek elé tárni a hónaljkutyát, és ez volt az első olyan eset, amikor a divat közvetlenül befolyásolta a szőrtelenítési szokásainkat. A II. Világháború idején nylonhiány lépett fel, amely a harisnya alapanyaga, ezért a „tisztességes” nők számára muszáj volt borotválniuk a lábaikat. Később a miniszoknyák elterjedésével pedig még jobban elterjedt ez a módi. Később a szexuális forradalom idején egyre több pornográf film és fotó készült, melyek gyakran teljesen csupasz nemiszervekkel ábrázolták a nőket. Ezzel párhuzamosan a 70-es években a női egyenjogúságért küzdő mozgalmak rendszer elleni lázadásának egyik jelének számított a természetesen meghagyott testszőrzet. Az első brazil gyantát biztosító szalon 1987-ben nyílt, és olyan sztárok kezdték el látogatni, mint Naomi Campbell – legalábbis „nyugaton”. Itthon még a 90-es években sem volt ritka a bikiniből kikandikáló fanszőr, vagy éppen a hónaljban meghagyott pamacs. Abban a szociológusok is egyetértenek, hogy valószínűleg a pornófilmek hatására terjedt el széles körben az intim szőrtelenítés, annak ellenére, hogy például a nőgyógyászok sem szokták ajánlani a teljes csupaszságot higiéniai okokból, mivel akkor gyakorlatilag az egyik védőhálót távolítjuk el a kórokozók útjából.
Csupasz igazság
Zsófi, aki kozmetikus, nőként és szakemberként belelát mind a két oldalba.
A hónaljszőrzetet szerintem higiéniai okokból ajánlott eltávolítani, mivel az izzadás ott a legaktívabb és nincs az a dezodor, ami a dús szőrön keresztül képes lenne meggátolni, illetve csökkenteni a szagokat. Jó, ha tudjuk: nem maga az izzadság a büdös, hanem a bőrön és a szőrszálakon megtelepedett baktériumokkal érintkezve válik jellegzetes szagúvá.
- Zsófi
Véleménye szerint a fanszőrzet kényes kérdés, mivel sokszor nem magunk miatt, hanem az aktuális partner kívánalmai szerint szedegetjük, illetve válunk meg teljesen tőle. Amúgy is hajlamosak vagyunk a pasik véleményét figyelembe venni, gyakran jobban előtérbe helyezve a saját preferenciánkat. Ági azt mondja, hogy ő sosem volt képes elviselni a szőrt magán, még az első pelyhek megjelenésekor elkezdte irtani.
Szerencsétlenségemre ez elég hálátlan feladat, mert 2-3 naponta meg kell tennem. Sajnos a derekamon is vannak szőke szőrszálak, ami soha senkit sem érdekelt 4 évvel ezelőttig, amikor is a mostani párom (aki a férjem lesz szeptemberben) felhívta rá a figyelmem. Voltak vitáink róla, ami odáig fajult, hogy azt mondta, menjek az állatkertbe, mert oda való vagyok, és ha igazán fontos nekem, akkor az a minimum, hogy azt is szőrtelenítem.
- Ági
Végül happy end lett a vége, a szőr is maradt, és a pasi is. Sőt, mára meg is szerette a derékpihéket. Rögtönzött felmérésem szerint ez az általános a férfiak részéről: ha valakit megszeretnek, akkor már nem érdekli őket sem a testszőrzet, sem egyéb más „hiba”, hiszen ezek eltörpülnek egy kapcsolatban. Akkor miért nem inkább a saját igényeinket és mondjuk a bőrtípusunkat vesszük figyelembe, ha arról van szó, hogy valamit eltávolítsunk-e a testünkről vagy sem? Így van ezzel Anna is, aki igazi Hófehérke-típus a világos bőrével és sötét hajával. De ami a meséből kimaradt, az az, hogy ez a különleges szépség bizony hátrányokkal is jár, legalábbis szerinte.
Nekem tinikoromtól kezdve a testszőrzetem okozta az egyik legnagyobb komplexust. Ha borotváltam, bekékült a bőröm, a gyantától kipattogott. 27 évesen ezért elhatároztam, hogy lézeresen fogom eltávolíttattni. Megváltás volt! Szabadságot adott. Mozgásteret adott. Mentális energiát szabadított fel, mert nem kell szoronganom, vagy matekoznom mondjuk egy randi vagy nyaralás előtt, hogy akkor mikor és mivel lenne ideális szőrteleníteni. Viszont attól falra mászom, ha nőként úgy döntesz, elköszönsz a szőrödtől, akkor a szélsőséges feministák azzal fognak életed hátralevő részében traktálni, hogy nem szabad akaratodból cselekedtél, és elnyomott téged a patriarchátus, a határozatlan nők meg olyanokat kérdeznek tőlem hogy "De mi lesz ha visszajön a divatba a fanszőr? Akkor mit fogsz csinálni?!" meg "De mi lesz, ha életed szerelméről kiderül, hogy a szőrös fazont szereti? Akkor ki fog téged kosarazni?". Szóval engem az az egy dolog zavar nagyon, hogy egyik tábor sem hiszi el, hogy el tudom dönteni önállóan, mit szeretnék csinálni a testemmel.
- Anna
Csúfolódásnak kitéve
Biológiailag a határ sokkal elmosódottabb a férfi és női szőrösség között, mint amennyire azt gondolhatjuk. A szőrtelenítés hiába társadalmi elvárás, mégis követjük, ha nem akarjuk, hogy csorba essen a megítélésünkön. Pedig 14 nőből mindössze 1-nek van túlzott szőrnövekedése, azaz hirsutizmusa. Ezt az úgynevezett Ferriman-Gallway skálával mérik. Összesen 9 testrészt vesz figyelembe, és attól függően, hogy milyen sűrűségű, vastagságú és színű szőr található ott, állapítja meg a súlyosságát. De nagyon sok nő még csak nem is hallott erről a skáláról, mégis megtapasztalta, hogy a társadalom szemében ő már szőrösebbnek számít a „normálisnál”, méghozzá gyakran túl fiatalon. Sári még általános iskolás volt, amikor az egyik osztálytársa farkasembernek csúfolta a karját borító és az ajka feletti sötétebb szőrszálak miatt, máskor pedig azt kapta meg, hogy koszos.
Sírva mondtam el anyunak, aki másnap szőkítőporral kivilágosította a szőrt. Emlékszem, hogy mennyire csípett, utána pedig sokáig piros volt a bőröm.
- Sári
Sok esetben a szőrtelenítés nem esztétikai probléma csupán, hanem komoly lelki tehertől szabadíthatja meg az embert. Ugyanakkor egy csomó olyan mellékhatással is járhat, amire első körben nem gondolnánk. A benőtt szőrszálak és bőrirritáció nagyon gyakori kísérője a szőrszálak eltávolításának. Én a mai napig emékszem arra, hogy majd egy hónapig lehorzsolódott sípcsonttal mászkáltam az egyetemen, miután megjártam egy epillátorral. Az alapból sötétebb bőrűek pedig hajlamosak a hegesedésre a szőrtelenítés után. Ráadásul időrabló tevékenység: egy 2006-os brit felmérés szerint a nők átlagosan 104 percet töltenek el hetente vele. Kétharmaduk rendszeresen tükörben csekkolja a szőrzetét, kétharmaduk pedig simítással végzi a szőrpróbát. Érzelmileg is megterhelő: 40% kínosan érzi magát a testszőrzete miatt társaságban, 75% pedig tapasztalt a meghagyott szőrzet miatt szorongást. Pedig a szőrzet, nem győzöm ismételni, igen, még a nőkön is, teljesen normális. Ha azonban téged zavar, vagy egy ideje fokozott mértékben veszed észre magadon, akkor érdemes kivizsgáltatnod magad a nőgyógyásszal. A hirutizmus mögött ugyanis a legtöbb esetben a hormonális rendszer felborulása, illetve PCOS áll. Ez utóbbi rendkívül gyakori, a nők mintegy 8-20%-a érintett. Ne felejtsük el közben azt sem, hogy a szőrtelenítés egy igen jövedelmező üzletág, amit csak az Egyesült Államokban évente 990 millió dollárra becsülnek. Nem csoda, hogy nem áll érdekükben azt mondani, hogy fogadd el magad a szőröcskéiddel együtt, hiszen ha a pasikon megszokott látvány, akkor a nőkön miért nem?
Példát statuálnak
Azt már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 21. század immár harmadik évtizedében ismét kezd divatba jönni a testszőrzet. Egyre több híresség jelenik meg a vörös szőnyegen borotválatlan hónaljjal vagy lábakkal, illetve mondanak nemet a szemöldökszedésre. És most tegyük félre azt, hogy ők csak a sokkfaktort kihasználva szeretnének így egy kis extra hírverésre szert tenni, hanem feltételezzük, hogy valóban a természetesség elfogadtatása és a női testszőr rehabilitása a céljuk. Rihanna pár éve tett ki az Instára egy olyan képet, amin a lábszárán megcsillant pár szőrszál, és a rajongók rögtön elájultak a bátorságától, hogy így fel merte vállalni a valódi arcát, vagyis szőrét. Cara Delevingne korábban kilézereztette a hónaljszőrét, de egy filmes projekt kedvéért parókát ragasztottak fel neki erre a testrészére, amivel büszkét pózolt. Cardi B a hasáról nem szedette le a sötét szálakat, Madonna, és lánya, Lourdes pedig már évek óta a hónaljszőr nagykövetei. De Adele és Jessica Simpson is posztoltak már a lábszőrükről. A nálunk kevésbé ismert Bekah Martinez, az amerikai Bachelor reality egyik versenyzője egy teljes évig nem szőrtelenítette a testét, ennek ellenére gyakran mutatkozott miniszoknyában a nyilvánosság előtt. Mint mondta, azért tette, hogy ezáltal jobban tudja szeretni önmagát.
Elhatároztam, hogy túllépek a szorongásaimon. Nem arról van szó, hogy "nem hiszek a borotválkozásban", hanem arról, hogy hiszek abban, hogy gyönyörű, vonzó és nőies vagyok függetlenül attól, hogy van-e szőr a testemen vagy nincs.
Attól még, hogy szőrtelenítesz, nem leszel rossz feminista, és nem is jelenti azt, hogy behódoltál a patriarchális társadalomnak. Hiszen nehéz elengedni azokat a sztereotípiákat, amiket egész életünkben belénk neveltek. A lényeg inkább, hogy csupasz vagy sem, ne ítéljük el egyik nőtársunk választását sem. Gyönyörű vagy, szőröstül-bőröstül!
Ha pedig azon gondolkozol, hogy talán ideje felhagyni a szőrtelenítéssel, akkor ezt érdemes elolvasnod:
Galéria / 5 kép
5 ok, amiért megéri abbahagyni a szőrtelenítést
Megnézem a galériát
Bezár, vissza a cikkhez
Kép betöltése
A galéria folytatódik, lapozz tovább →
Horoszkóp
Lélek
Divat
Szépség | Beauty Club
Sztárok
